Naptár | Bejegyzések napjai

2017. június
h k s c p s v
« máj   Júl »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Hogyan szeressem magam?

HOGYAN SZERESSEM MAGAM?

Ki a felebarátod?

Az irgalmas samaritánus történetében nemcsak azt tudjuk meg, hogy a földön fekvőnek ki a felebarátja, hanem azt is, hogy az úton lévőnek pont ő, tehát a megvert, kirabolt és otthagyott a felebarátja. Eltorzultan fekszik az istenképű ember…

Na, most éppen őt kéne úgy szeretni, mint magadat! Részben ez a „szeretet” tetten érhető a trehányságban, az elhanyagolásban, hiszen erre vezethető vissza a másikra való nem odafigyelés: amennyire figyelek magamra, annyira a másikra. Ilyen értelemben a felebaráti szeretet-et betöltöttük. De ne elégedjünk meg ennyivel. Nyilván nem ilyen értelemben beszél az irgalmas samaritáns történetén keresztül Jézus. Ugyanakkor nemcsak önzőségből nem megy a felebaráti szeretet megfelelő gyakorlása, hanem a bennünk lévő üresség, a tanácstalan, a tudatlanság miatt, vagy éppen azért, mert bennünk is kevés van. Például mindez jól megmutatkozik, amikor egy beteggel találkozunk.

Hogy eljussunk az igében rejlő segítségig, tanácsig, tegyünk föl magunknak egy kérdést: hogyan szeressem önmagam? Egyáltalán mit jelent az önmagam szeretete? A Példabeszédek válasza a feltett kérdésre a következő: „Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót.” – 19,8. Az eredeti szövegben az értelem vagy bölcsesség szó helyén a szív szó áll; ami a bibliai világkép szerint az emberi személyiség középpontja, a bölcsesség, az értelem székhelye. Ez a „szív” az Isten keresésének, az Ige befogadásának a „szerve”.

Az ige tehát azt a kérdést is felveti, hogy ki az, aki megtalálja a jót? Az nem téved el az élet megannyi útvesztőjében és találja meg a jót, aki értelmet szerezve, tudást, a megismerést megőrizve szereti önmagát. Senki nem szereti önmagát, aki nem szerzett magának új szívet, megújult értelmet és nem őrzi a megismerést, sőt a megismertet, aki a Krisztus! Ez az új szív, szellemi valóság, csak ez képes meglátni Istent és rajta keresztül szerethető önmagát! Az új szív bennünk pedig Krisztus!

A régi szív ezzel szemben mindennél csalárdabb. Így szól felőle az Ószövetség: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli.” – Jeremiás könyve 17,9-10. Ezt a megromlott szívet egyedül Krisztus ismeri és mi is csak Általa ismerjük meg. Hogyan? Szavai és tettei által szembesülünk saját romlott szívünkkel és hozzá kapcsolódó kárhozatra méltó világunkkal, tetteinkkel és cselekedeteinkkel.

Az egyik legkeményebb szembesítésünk nagypéntek eseményein keresztül történik. Milyen tehát a szívünk? Pontosan olyan, mint amilyen a nagypénteki embereké, akik Krisztus kínhalálát követelték és közvetve vagy közvetlenül elő is segítették, vagyis az Úr megöletésében részesekké lettek. A régi szív egészen egyszerűen a Krisztusgyilkos szív.

Ki az tehát, aki megtalálja a jót? Az, akire Krisztus talál rá! Az nem téved el az élet megannyi útvesztőjében és találja meg a jót, akiben Krisztus értelme van; Krisztus-tudatú ember szereti önmagát, aki megőrzi elméjében Krisztust, vagyis mindenkor Ő feléje nyílik meg!

Szeretni akarod önmagad? Keresd és ragad meg Krisztust és benne, általa tied lesz az élet és a jó.